Ártéri növények
A folyószabályozások és gátak építése előtt az árvizek lényegesen befolyásolták a környező élővilág kialakulását, mely függött a vízzel való elborítás mértékétől és idejétől. A folyók mentén, az ártér mélyebben fekvő részein, a lefolyástalan, pangóvizes területeken jöttek létre a nádasok és a mocsarasok. Növényzetük nádból, gyékényből, sás-és szittyófélékből áll. A mocsarakban gyakran megtelepedtek a vízborítottságot jól bíró fák és növények.
Így keletkeztek az égerlápok (fotón) és égeres mocsárerdők. A folyók partján és a rendszeresen elárasztott területeken nőnek a pár méter magas bokorfüzesek, melyeknek az aljnövényzete igen szegényes. Azokon a részeken, amelyeket az árvizek csak időleges jelleggel öntenek el, ott fűz–nyár (puhafás) ligeterdők találhatók.
A fák alatti cserjeszint gyakori növényei közé tartozik a veresgyűrű som (Cornus sanguinea) és a hamvas szeder (Rubus caesius). A ligeterdőkre jellemző az ún. fátyoltársulás, mely kúszónövényekből áll: pl. megtalálható itt többek között az erdei iszalag (Clemaits vitalba), a komló (Humulus lupulus), a ligeti szőlő (Vitis sylvestris), az ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara), a sövényszulák (Calystegia sepium).
Az árterek legmagasabb pontjain a tölgy-kőris-szil (keményfás) ligeterdők találhatók. A társulásra jellemző névadókon a kocsányos tölgyön (Quercus robur), a magyar kőrisen (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica) és a vénic szilen (Ulmus laevis), kívül más fafajok is megjelennek. A cserjeszint is változatos, néhány ismertebb ezek közül: a galagonya fajok, (Crataegus spp.), a kányabangita (Viburnum opulus) és a veresgyűrű som (Cornus sanguinea).
A keményfás ligeterdők aljnövényzete fajokban szintén igen gazdag. Az ártéri területek nagy része a vízszabályozások következtében kiszáradt. Helyükön fagazdálkodás folyik, vagy szántóföldek vannak.
A maradék ártéri területek változatos és gazdag élőviláguk miatt különleges természeti értéket képviselnek. Európa legnagyobb összefüggő ártéri erdeje Gemencen található. Szép képek róla itt!