Gyümölcsény
A gyümölcsény szó jelentése: ártéri gyümölcsös. Az alacsony és magas ártereken ültették régen a gyümölcsfákat, olyan fajokat és fajtákat, amelyek bírták a vízzel való időleges elborítást.
Ezeket a ültetvényeket nem úgy kell elképzelni, mint a mostani, modern telepítéseket. Akkoriban a gyümölcsösöket az ember a természetbe illesztette, a gyümölcsfákat az ártéri ligeterdőkbe ültették és ebben semmiféle szabályosságot nem követtek. A fő cél a gyümölcstermesztés volt, de emellet a terület egyéb hasznot is hozott.
A fák között állatokat legeltettek, gyógynövényeket termesztettek és a gyümölcsfák faanyagát is hasznosították.
Az erdei fákkal kevert gyümölcsösökben méhészkedtek, de a gombászásról sem kellett lemondani az erdők megkímélése miatt. A gyümölcsösök vízellátását a természetre bízták, az ártereken a talaj vízkészletét az árvizek töltötték fel. Az ember kevésbé avatkozott bele a természet rendjébe, az előző részben leírt fokrendszer kiépítésével biztosította áradáskor a terület alulról való elborítását.
A magról kelt jó gyümölcsű fákat számon tartották, azokat más fákra átoltással szaporították. A gyümölcsfák gondozása a környékük megtisztogatásából, a bokrosodott fák ritkításából és a beteg, száraz részek levágásából állt. Időnként metszést is alkalmaztak az elágazódás elősegítésére.
Ezekenek a fáknak a gyümölcséből bárki részesülhetett. Csak a XV. században kezdtek megjelenni az elkerített gyümölcsösök, melyek magántulajdonban voltak.
