Botanika, kertészet, dísznövények, szobanövények, növényvédelem
Érdekességek, leírások a hazánkban élő, vadon termő növényekről, s ezek felhasználásáról
A fenyőfa feldíszítésének szokása Németországból származik, az első írásos emlék a 15. századból maradt ránk. Magyarországon a 19. században már díszítettek fenyőfát, de a karácsonyfa-állítás tömeges elterjedése csak a 20. század első felére tehető.
Télen, mikor a lombhullató fáknak hiányzik a lombozata, gyakran látunk zöld gömb alakú foltokat a csupasz ágak között. Ez a fehér fagyöngy.
Mintha a meséből lépett volna elő ez a meghökkentő méretű, mérgező növény. Döbbenetes, hogy lágyszárú létére akár 5-6 méter magasra is megnőhet, mint valami óriás zeller-karikatúra.
Ráadásul a kaukázusi medvetalp erősen invazív faj – ez azt jelenti, hogy igénytelensége (nagyon könnyen alkalmazkodik) és gyors szaporodó-képessége (sokszázezer mag/tő/év) miatt villámgyorsan terjed, kiszorítva a honos növényfajokat. Évelő növény, tehát még a téli fagy sem segít gyéríteni a számukat.
Nem csak nálunk támad a kaukázusi medvetalp: Az USA területén szintén veszélyes, üldözött növényfaj; ez az amerikai kormány mezőgazdasági minisztériumának honlapjáról is kiderül.
Nézzünk meg közelről egy élősködőt!
Még tavasszal történt, hogy gyökerestül kihúztam ezt a képen is látható hivatalosan kis csalánnak (Urtica urens) nevezett növényt a földből és vele együtt egy másikat is. A gyökerén élt, vagy inkább élősködött ez a vajvirág faj (Orobanche sp.).
Az élősködő növények a tápanyag egy részét, vagy teljes egészét a gazdanövénytől vonják el. Az erre specializálódott ún. szívógyökérrel (haustorium) behatolnak egy másik növény gyökerébe és így veszik fel a tápanyagot.
Az Orobanche fajok a teljes paraziták közé tartoznak, az összes tápanyagot a gazdanövényből vonják ki. Klorofillt nem tartalmaznak, zöld részeik nincsenek, a virágaik sárgás, barnás, vöröses és kékes színűek.
És hogyan is történik, az itt látható:
Paratölgy (Quercus suber)
A leggyakoribb hazai őshonos tölgyfajok bemutatása után, most egy olyan tölgyfaj következzen, amely az európai mediterrán országokban fontos gazdasági növény.
A belőle készített legelterjedtebb termék pedig nem más, mint a parafadugó.
Európában, így hazánkban is őshonos évelő növény. A nyirkos talajú erdőkben találkozhatunk vele, elsősorban a tölgyesekben.
A kertekben is gyakori dísznövényként, sőt ma már rózsaszín, teltvirágú és színes levelű fajták közül is válogathatunk. Szép és illatos virág, de tudni kell róla, hogy mérgező.
Molyhos tölgy (Quercus pubescens) és csertölgy (Quercus cerris)
A molyhos tölgy és a csertölgy melegkedvelő, szárazságtűrő tölgyfajok.
Szinte mindenki volt már tavasszal „ibolyázni” 🙂
Az Ibolya (Viola) nemzetségbe tartoznak.
A Kárpát-medencében kb. 20-25 fajuk él.
Különböző színűek: lilás és kékes árnyalatokban fordulnak elő a leggyakrabban, de vannak fehér, sárga és rózsaszínes színű fajok is.
Egy fajt csak szín alapján nem lehet meghatározni, mert pl. a lila virágú illatos ibolyának (Viola odorata) is van fehér változata és a fehér ibolya (Viola alba) virága is ritkán, de lehet halványlila. Gyakran kereszteződnek is egymással.
A kocsányos tölgy (Quercus robur) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) Európa leggyakoribb tölgyfajai.
Legkönnyebben a levelek és a termés alapján lehet elkülöníteni a két fajt.
A kocsányos tölgy (baloldalt) levelei 4-12 cm hosszúak és 3-4 cm szélesek. Az alakjuk igen változatos, egy-egy oldalukon 4-6 karéjjal. Általában a levélnyéltől a csúcs felé a 2/3-ad részig szélesednek, majd újból keskenyednek. A levélnyelek rövidek, 2-6 mm-esek. A termés kupacsban ülő makk, mely hosszú száron, azaz kocsányon lóg, innen kapta a tölgy a nevét. A kupacs pikkelyes, rücskös felületű. A makkok színe éretten világosbarna, sötétebb hosszanti csíkozással.
A ragadós galaj nevéhez híven mindenhez hozzáragad.
Valójában nem is ragad, hanem a szárát, a leveleit és a termést borító nagyon apró, horgas szőrök akaszkodnak rá mindenre, amihez csak hozzáér.
Ez segíti a kapaszkodásban, mert szára hosszúra, fél-másfél méteresre nő meg.
A termés pedig az állatokra ragadva messzire jut el, így „ragacsossága” a terjesztésben segíti a magokat.
Gyógynövényként köhögés ellen és sütemények ízesítésére használjuk.
A szántóföldek és utak szélén egész nyáron tömegével nyílnak a pipacs szép piros virágai.
A magját salátákhoz, kenyérfélékhez, süteményekhez adva, azoknak diós ízt kölcsönöz. A fekete magok igen aprók, de a toktermésében nagyon sok található, ezért könnyű összegyűjteni.
Ártéri növények
A folyószabályozások és gátak építése előtt az árvizek lényegesen befolyásolták a környező élővilág kialakulását, mely függött a vízzel való elborítás mértékétől és idejétől. A folyók mentén, az ártér mélyebben fekvő részein, a lefolyástalan, pangóvizes területeken jöttek létre a nádasok és a mocsarasok. Növényzetük nádból, gyékényből, sás-és szittyófélékből áll. A mocsarakban gyakran megtelepedtek a vízborítottságot jól bíró fák és növények.
Magyarországi tölgyfajok: A hazánkban 6 tölgyfaj honos: -Kocsányos tölgy (Quercus robur) -Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) -Molyhos tölgy (Quercus pubescens) -Csertölgy (Quercus cerris) -Magyar tölgy (Quercus frainetto) – Erdélyi kocsánytalan tölgy (Quercus polycarpa) Egyéb, idegenhonos tölgyek is vannak, mint pl. az Észak-Amerikából származó vöröstölgy (Quercus rubra). De léteznek nemesített fajok is, mint pl. a Turner tölgy … Olvass tovább Tölgyek 2.
Nem csak csodálatos, de több szempontból is egyedülálló növény a Dél-Afrikában, Namíbiában élő sivatagi velvícsia.
1859-ben fedezte fel egy osztrák botanikus, Friedrich Welwitsch (Loandában, Afrikában), akiről végül a latin nevét is kapta.
Közeli rokonsága egyáltalán nincs, már mindenki kihalt mellőle – ő maga viszont egy valódi, élő fosszília!
Távolabbi rokonai a fenyőfélék és a cikászok – mert a nyitvatermők közé tartozik ő is.
A tölgyekről általában
A tölgyek a bükkfafélék (Fagaceae) családjába tartoznak. Kb. 500 fajuk van, melyek többsége Európában, Ázsiában, Amerikában és Észak-Afrikában él.
Magyarországon 6 faj fordul elő, a leggyakoribbak a kocsányos tölgy (Quercus robur) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea). Változatos erdőtársulásokat alkotnak ( pl. gyöngyvirágos tölgyes, gyertyános-tölgyes).
A fennmaradásért mi mindenre képes egy-egy növény! A leglátványosabb a gyökerek kapaszkodása, ami nemcsak a mélyben, vagy a kibukkanó errodált felületeken gyönyörködtető látvány, de a felszín felett is megannyi formában jelen van.
Rossz napokon, amikor az optimizmusunk kissé meginog, elég, ha a növényvilágra gondolunk. A növény a
túlélésért mindenre képes, mindent bevet. Itt van például a gyökér. Megtart, táplál, földhöz köt és lélegzik.
Kapaszkodik az életért minden körülmények között. És e lehetetlen vállalkozása ráadásul még szemet
gyönyörködtető is! Nézzünk hát körül, utazzunk egy kicsit!
Védett növény!
Közép-Európában őshonos; sziklás, száraz lejtők, homoki rétek növénye.
Egyedi díszt adó sziklakerti évelők közé tartozó dísznövény.
Fényigényes, 20-30 cm magas, levelei virágzás után fejlődnek ki, őszig zöldellnek; a hajtások bozontos szőrösek.
Olvass továbbPulsatilla grandis – leánykökörcsin (Ranunculaceae)
Tudod-e, hány fajtája van, hogyan szaporítható, mit érdemes tudni róla ültetés előtt, mit jelent a latin neve? Olvasd el!