Vadon élő növények

Mintha a meséből lépett volna elő ez a meghökkentő méretű, mérgező növény. Döbbenetes, hogy lágyszárú létére akár 5-6 méter magasra is megnőhet, mint valami óriás zeller-karikatúra.

Ráadásul a kaukázusi medvetalp erősen invazív faj – ez azt jelenti, hogy igénytelensége (nagyon könnyen alkalmazkodik) és gyors szaporodó-képessége (sokszázezer mag/tő/év) miatt villámgyorsan terjed, kiszorítva a honos növényfajokat. Évelő növény, tehát még a téli fagy sem segít gyéríteni a számukat.

Nem csak nálunk támad a kaukázusi medvetalp: Az USA területén szintén veszélyes, üldözött növényfaj; ez az amerikai kormány mezőgazdasági minisztériumának honlapjáról is kiderül.

Olvass továbbKaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum)

Szinte mindenki volt már tavasszal „ibolyázni” 🙂

Az Ibolya (Viola) nemzetségbe tartoznak.
A Kárpát-medencében kb. 20-25 fajuk él.
Különböző színűek: lilás és kékes árnyalatokban fordulnak elő a leggyakrabban, de vannak fehér, sárga és rózsaszínes színű fajok is.
Egy fajt csak szín alapján nem lehet meghatározni, mert pl. a lila virágú illatos ibolyának (Viola odorata) is van fehér változata és a fehér ibolya (Viola alba) virága is ritkán, de lehet halványlila. Gyakran kereszteződnek is egymással.

Olvass továbbIbolyák

A kocsányos tölgy (Quercus robur) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) Európa leggyakoribb tölgyfajai.

Legkönnyebben a levelek és a termés alapján lehet elkülöníteni a két fajt.

A kocsányos tölgy (baloldalt) levelei 4-12 cm hosszúak és 3-4 cm szélesek. Az alakjuk igen változatos, egy-egy oldalukon 4-6 karéjjal. Általában a levélnyéltől a csúcs felé a 2/3-ad részig szélesednek, majd újból keskenyednek. A levélnyelek rövidek, 2-6 mm-esek. A termés kupacsban ülő makk, mely hosszú száron, azaz kocsányon lóg, innen kapta a tölgy a nevét. A kupacs pikkelyes, rücskös felületű. A makkok színe éretten világosbarna, sötétebb hosszanti csíkozással.

Olvass továbbTölgyek 3.

A ragadós galaj nevéhez híven mindenhez hozzáragad.

Valójában nem is ragad, hanem a szárát, a leveleit és a termést borító nagyon apró, horgas szőrök akaszkodnak rá mindenre, amihez csak hozzáér.
Ez segíti a kapaszkodásban, mert szára hosszúra, fél-másfél méteresre nő meg.
A termés pedig az állatokra ragadva messzire jut el, így „ragacsossága” a terjesztésben segíti a magokat.

Olvass továbbRagadós galaj (Galium aparine)

Ártéri növények
A folyószabályozások és gátak építése előtt az árvizek lényegesen befolyásolták a környező élővilág kialakulását, mely függött a vízzel való elborítás mértékétől és idejétől. A folyók mentén, az ártér mélyebben fekvő részein, a lefolyástalan, pangóvizes területeken jöttek létre a nádasok és a mocsarasok. Növényzetük nádból, gyékényből, sás-és szittyófélékből áll. A mocsarakban gyakran megtelepedtek a vízborítottságot jól bíró fák és növények.

Olvass továbbÁrvíz 2.

Nem csak csodálatos, de több szempontból is egyedülálló növény a Dél-Afrikában, Namíbiában élő sivatagi velvícsia.
1859-ben fedezte fel egy osztrák botanikus, Friedrich Welwitsch (Loandában, Afrikában), akiről végül a latin nevét is kapta.

Közeli rokonsága egyáltalán nincs, már mindenki kihalt mellőle – ő maga viszont egy valódi, élő fosszília!
Távolabbi rokonai a fenyőfélék és a cikászok – mert a nyitvatermők közé tartozik ő is.

Olvass továbbA csodálatos velvícsia (Welwitschia mirabilis)

A tölgyekről általában

A tölgyek a bükkfafélék (Fagaceae) családjába tartoznak. Kb. 500 fajuk van, melyek többsége Európában, Ázsiában, Amerikában és Észak-Afrikában él.
Magyarországon 6 faj fordul elő, a leggyakoribbak a kocsányos tölgy (Quercus robur) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea). Változatos erdőtársulásokat alkotnak ( pl. gyöngyvirágos tölgyes, gyertyános-tölgyes).

Olvass továbbTölgyek 1.