A csónakorchideák származása
Délkelet-Ázsia, Himalája, Indokina, Indonézia, Japán és Ausztrália.
Nevüket a görög csónak szóból kapták. Ma már nagyon népszerű orchidea nemzetség, amelynek mintegy 70 faja van.
Korábban nem volt túl közkedvelt, mivel meleg üvegházakban nevelték ahol sohasem virágoztak, de rengeteg helyet foglaltak el.
A XX. század elején ismerték fel, hogy a virágzáshoz sok fényre és hűvös klímára van szükség.
Napjainkban a vágott orchideák közül az első helyet foglalja el, mivel hosszú ideig tartható a levágott virágszár, mutatós nagyméretű virágai sokféle színben beszerezhetőek, fontos alapanyagát képezik a virágkötészetnek.
Leggyakoribb színváltozata a fehér, és halvány sárga.
A Cymbidium fajok között találunk talajlakó, fánlakó (epifita) és elhalt fatörzseken, sziklákon élő (lithofita) növényeket is.
Az ovális alakú álgumókból (pseudobulba) hosszú, sás alakú levelek fejlődnek. Az álgumók alapjánál fejlődik ki a virágszár, illetve innen bújnak ki a következő évi hajtások. A virágszár akár 150-200 cm is lehet, rajta tucatnyi, nagy átmérőjű virággal.
Ezernél is több hibridet állítottak elő a legkülönbözőbb színekben.
A csónakorchidea tartása, gondozása
Cymbidium fajok 300-1500 m magasan, hegyvidékek folyóvölgyeiben találhatóak meg, ahol hűvösek az éjszakák és télen hideg a klíma.
Ennek ellenére viszonylag igénytelen, és könnyen tartható orchideák, kezdők is bátran próbálkozhatnak tartásukkal. Páraigényük viszonylag alacsony, 50-60% relatív páratartalom megfelelő a számukra.
Nyáron nyugodtan tarthatjuk szabadban, árnyékos helyen. Megfelelő számára egy fa árnyéka.
Őszig tápoldatozzuk bőségesen, az orchideáknak összeállított tápoldatnál kaphat kicsit töményebb tápoldatot is. Nyáron locsolhatjuk az esti órákban is.
Télen hűvös, világos helyet, keressünk számára, mint világos folyosó, vagy télikert 14-17 fokos hőmérsékleten érzik jól magukat.
A virágképződés elősegítése érdekében hagyjuk kinn az udvaron egészen a fagyokig. A virágzás idején se emelkedjen a hőmérséklet 18 fok fölé, mivel a növény ledobja a bimbókat.
Az átültetést illetve szükség esetén az öreg tövek osztását a virágzás után tavasszal célszerű elvégezni.
Az ültetőközeg legyen darabos és jó vízáteresztő, valamint lehetőség szerint tápanyagdús (fakéreg, tőzeg, agyagos homok, perlit, lomb).
Fontos megjegyezni, hogy az Ausztrál és Indonéz fajok tartása a fentiektől teljesen eltérő, folyamatos melegházi tartást igényel.