Régen szinte minden parasztház kertjében volt eperfa. A Dunántúlon a szederfa elnevezés terjedt el.
Későbbiek során a jelentősége csökkent, sőt inkább nem kívánatos lett, mert segítette az amerikai fehér szövőlepke szaporodását, melyek aztán a csonthéjas gyümölcsfákat is elpusztították.
Manapság inkább az utak szélén találhatók meg.
A kertünk megtervezésekor még a finom gyümölcsei ellenére is meggondoljuk az ültetését a nagy mérete miatt.
Júniusban érnek az eperfák gyümölcsei.
A fekete és fehér eperfa két igénytelen gyümölcsfaj. Nálunk gyomfaként tartják számon, utak mellett elvadulva nőnek.
A fekete és fehér eperfa két különböző faj.
Eddig talán az volt a természetes, hogy a fekete színű gyümölcsöt termő fa a fekete eperfa, a fehér gyümölcsű pedig a fehér eperfa.
Fehér eperfa (Morus alba)
A fehér eperfa Kínából származik. Ott a leveleiből régen gyógyteát főztek, amelyet a vércukor csökkentésére, stabilizálására használtak. Azonban a legnagyobb szerepe a kb. 4500 évvel ezelőtt elkezdődött selyemkészítésben volt.
E fának a levelével etették a selyemgubókat készítő lepkék lárváit.
A fehér eperfa gyümölcse lehet fehér, vagy rózsaszínes, piros és teljesen fekete (Morus alba var. nigra) is.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Feh%C3%A9r_eperfa#/media/F%C3%A1jl:Morus-alba.jpg
Fehér eperfa (Morus alba) Forrás: Wikipédia
A fekete gyümölcsű változatát gyakran keverik össze a fekete eperfával, de a fehér eperfa levelei vékonyabbak a másik faj leveleinél és alakra sokkal nagyobb változatosságot mutatnak.
A fehér eperfa magasabb, nyúlánkabb a fekete eperfához képest. Sokszor erős sarjhajtásokat hoz, szinte bokrot képezve.
A gyümölcsének íze édes, a savasság hiányzik belőle.
A kettő közül ezzel a fajjal találkozhatunk gyakrabban.
A fehér epefa egyik változata a szomorú, vagy csüngő eperfa (Morus alba var. pendula). Oltással előállított díszfa, a magasságát az oltás helye határozza meg. A koronája ernyő formájú, az ágai egészen a földig csüngenek. Nagyon jól mutat díszkertekben és még gyümölcsöt is terem. Hátránya, hogy minden évben metszést igényel. Metszéskor vigyázni kell, hogy ne csak formás fát alakítsunk belőle, hanem a termő ágakat se metszük le.
Fekete eperfa (Morus nigra)
A fekete eperfa őshazája a mai Irán területe. Gyümölcse mindig fekete színű!
A termés kicsit nagyobb, mint a fehér eperfáé, a kocsány (a terméságazat szára) kifejezetten rövid (szinte ülő).
Míg a fehér eper inkább édes, a fekete eper édes-savas ízű és sokkal aromásabb.
A gyümölcsökben sok a C-vitamin az ásványi anyagok közül jelentős a kálcium, kálium és foszfor tartalma.
A gyümölcse édes-savas ízű, nagyon aromás, ezt tartják a legfinomabbnak. Származása miatt a melegebb talajokat kedveli.
Mint ahogy általában a sötét szín jelzi, ez a gyümölcs is sejtvédő antioxidáns hatással rendelkezik, a fekete ribizlihez hasonlóan.
A fekete eperfa koronája a magasságához képest széles. A levelei vastagabbak, kevésbé változatos alakúak.
Eperfa termése
A gyümölcsök frissen a legfinomabbak, de leszedés után rögtön el kell fogyasztani, mert hamar tönkremennek.
Lekvárnak, befőttnek, lének is feldolgozzák. Régen gyakran készítettek belőle ma már különlegességnek számító eper bort és pálinkát.