A kövirózsák évelő, örökzöld, pozsgás növények. Leveleik tőrózsákat alkotnak. Nagyon igénytelenek és szárazságtűrők, ezért gyakori sziklakerti növények. Nyáron virágoznak. Az elvirágzott tő elpusztul, addigra azonban számos sarjat hoz, amelyekkel könnyen szaporítható. A kövirózsáknak kb. 80 faja ismert. Sokan szívesen gyűjtik, mert változatos a levelük és a virágjuk formája, színe. A vadon élő fajok mindegyike védett!
A házi kövirózsa (Sempervivum tectorum) hazánkban őshonos faj, virágai vörösesek. A latin névben a „sempervivum” jelentése „mindig élő”. A „tectorum„ jelentése háztető, ugyanis oda ültették az ókorban, mert azt hitték, hogy megvédi a házat a villámcsapástól. Nálunk 3 vadon élő alfaja is ismert. A dísznövényként termesztettek sokszor meddő virágúak, ezért nem hoznak magot, de jól szaporíthatóak sarjakkal, vagy levéldugványokkal. Ültessük napos helyre és laza, kevés humusztartalmú földbe. A pangó vizet nem tűri, könnyen elrohad.
Az egyik népi elnevezése a fülfű, mert fülgyulladások kezelésére használták. A levágott leveleket kipréselték és a fülbe csepegtették. Valóban kimutatták gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatását. Hatóanyagai: C-vitamin, gyümölcssavak, flavonoidok, cserzőanyagok és nyálkaanyagok. Ezáltal a nedve használható a bőr sérüléseire, gyulladására, rovarcsípésekre. Sokan a szemölcsök (gyulladt szemölcsök is) hatékony elmulasztásáról számoltak be. Használják még bőrelszíneződések, szeplők halványítására. Teaként, a levelek leforrázásával a torokgyulladásra és a száj kisebesedésére hat jótékonyan.
A házi kövirózsa hivatalosan nem elismert gyógynövény. Más kövirózsa fajról és a házi kövirózsa dísznövényként nemesített fajtáiról nem rendelkezünk elegendő gyógyászati ismeretekkel.