Ónos eső
Az elmúlt napokban a meteorológiai előrejelzések többször említették az ónos esőt. Sajnos ez a csapadékfajta nem csak az utakon kellemetlen, hanem a növényekben is súlyos károkat tehet. Az ónos eső alkalmával a túlhűlt esőcseppek a fagyos felületekre hullva hirtelen megfagynak és összefüggő jégbevonatot képeznek.
Ha a növény felületén túl hosszú ideig marad a jégréteg, 2-3 napig elzárva azt a levegőtől, oxigénhiány keletkezik és a növény megfullad. Legkönnyebben a rügyek pusztulnak el, szakszóval bevakulnak.
Az ónos eső után, amint lehet, veregessük le óvatosan a jeget a növényről, vagy legalábbis tördeljük meg a felületén lévő jégréteget, hogy a növény levegőhöz jusson. A súlyos jégpáncél alatt a gallyak és az ágak is könnyen letörhetnek. A letört ágakat távolítsuk el. Az ágat a törés mögött metszőollóval vágjuk egyenesre, a friss metszési felületet pedig sebkezelővel kenjük be.
Téli fagykárok
Kifagyás, elfagyás, felfagyás, kipállás
Kifagyásnak hívjuk azt a jelenséget, mikor a fagy hatására a növény elpusztul. A hótakaró nélküli hideg teleken ez gyakrabban fordul elő.
Ha a növénynek csak egyes részei pl. a rügyek, gallyak pusztulnak el, akkor elfagyásról beszélünk. A növény életben marad, a megmaradt részekből képes regenerálódni.
A felfagyásnál a fagy miatt bekövetkezett talajmozgás pusztítja el a növényeket. A talajban lévő víz megfagy, ennek következtében megnő a térfogata. Mivel csak felfelé képes terjedni, a talaj felemelkedik. A talajjal együtt a növény is kiemelkedik a helyéről, a lenn maradó gyökerek pedig leszakadnak róla. Ez a lágyszárúakkal és a fiatal facsemetékkel, bokrokkal is megtörténhet. Leginkább kötött talajon fordul elő. A szántóföldeken a felfagyás után hengerezéssel tömörítik újra a talajt. A kertben a felfagyás következtében kiemelkedett növényeket nyomjuk vissza a helyére és tömörítsük körülötte a földet. A fák és bokrok esetében előfordulhat, hogy a gyökerek sérülése miatt a növény elpusztul.
Kipállásnak azt nevezzük, mikor a hótakaró teteje felolvad, majd visszafagy és jégpáncél keletkezik rajta. A növények elzárva a levegőtől megfulladnak. A szántóföldön a traktorok járatásával, vagy állatok ráterelésével törik fel a jeget.
Növények a hótakaró alatt
A hótakaró és a téli hideg igen hasznos a növényeknek.
A hótakaró szigetelő tulajdonságával véd a fagykároktól.
Az enyhébb napokon elolvadó hó nedvességgel látja el a talajt. Az erősebb hidegben több áttelelő kártevő pusztul el, ezért később kevesebb energiát kell fordítani a növényvédelemre. A hótakaró a nagy levegőtartalma miatt jó szigetelő és védi a talajt a megfagyástól.
A felette lévő levegő hőmérsékletét viszont csökkenti. A vastag hótakaró alja és teteje között több °C hőmérsékleti különbség van.
A friss hó köbméterének súlya 100 kg. Később, mikor olvadékvíz fagy bele, a súlya tovább nő.
A fákon és bokrokon összegyűlt sok hó letörheti az ágakat. Ha azt látjuk, hogy az ágakat ez a veszély fenyegeti, söpörjük le róluk a havat.
Hazánk területén a hó formájában lehullt csapadék 50-100 mm évente, a vastagságának középértéke 15-25 cm. A hóval való borítottság átlagosan 15-30 nap, a középhegységeinkben ez 60-80 nap is lehet egy évben. Előfordulnak hóborítottság nélküli telek is.
Lombhullatók és a tél
A mi hideg telű, mérsékelt éghajlatunkon az eredeti növénytakaróra jellemzők a lombhullatók. A legismertebb örökzöldekből, a fenyőkből álló erdők hazánkban telepítések csak az Alpokalján vannak őshonos fenyvesek.
A lombhullató növények a hideg, vagy száraz időszakok túlélése érdekében veszítik el leveleiket és csökkentik le élettevékenységüket a minimálisra. Így vészelik át a számukra kedvezőtlen körülményeket, vagyis nálunk a téli hideget.
A tavaszi lombozat kifejlesztése ugyan sok energiába kerül, de a talajban erre megfelelő tápanyag-készlet áll rendelkezésre.
A növények áttelelése
A nálunk honos növények áttelelése nem okoz gondot. A növények hőigénye, így a fagytűrés is öröklött tulajdonság.
A melegebb éghajlatról, vagy enyhébb telű tájakról származó haszon-, vagy dísznövények esetében számítani lehet fagykárra.
De nem csak a hideg, hanem egyéb körülmények is befolyásolják, átvészelik-e a növények a telet, pl. a hó nélküli teleken a talaj átfagyása és a szél szárító hatása végzetes lehet számukra.
A növények beszerzése előtt érdemes tájékozódni annak fagytűrő képességéről, illetve milyen téli védelemre szorul és arról, hogy ez mennyi munkával jár.
A talaj télen
A talaj a földkéreg legkülső, termékeny rétege. A növények gyökereinek élettere, innen veszik fel a vizet és a tápanyagokat.
A talaj az a közeg, ahol a növények szilárdan rögzülnek.
Három részből tevődik össze: szerves és szervetlen eredetű szárazanyagokból, nedvességből és levegőből.
Télen a nagy hótakaró megvédi a talajt az átfagyástól. A hótakaró nélküli hideg teleken a talaj felső néhány cm-es rétege gyorsan lehűl és megfagy.
Amikor a talaj megfagyásáról beszélünk, tulajdonképpen a talaj víztartalmának a halmazállapota változik, azaz jéggé alakul. Ez akkor történik meg, ha a talaj felső rétegének hőmérséklete 0°C alá csökken.
A nagyobb víztartalmú talaj lassabban fagy át, de lassabban is enged fel. A folyamatot még sok minden befolyásolja pl. a növényekkel való borítottság, a talaj típusa, szerkezete, az időjárási körülmények, stb. A talaj mélyebb rétegeinek hőmérséklete csak nagyon lassan változik meg. A talaj hőmérséklete 18-20 m mélységben állandóan 11°C körül van.
A fagyra érzékeny és a friss telepítésű növények, valamint a télen is a talajból vizet felszívó sekélyen gyökerező örökzöldek alatt a talajt védeni kell az átfagyástól.
Márciusi fagyok
A március már a tavaszt jelenti mindenkinek. A napi átlag hőmérséklet az utóbbi 50 év statisztikája szerint ebben a hónapban -2 és 14 °C között alakult. Az idei évben a márciusi időjárás igen szélsőséges volt. Egy felmelegedés után most már másodszor fog előfordulni az átlagosnál hidegebb idő és hó. Szokatlan ez az időjárás, de nem kivételes. Az elmúlt 50 évben három évben is esett jelentős mennyiségű (10-20 cm-es) hó márciusban, valamint 1976-ban és 1987-ben több napon is mértek -10°C körüli hideget. A leghidegebb március az 1987-es évben volt, ekkor -17°C alá esett a hőmérséklet.
A mezőgazdaságban a felmelegedést követő fagyok a hidegre érzékeny növénykultúrákba (pl. kajszibarack, mandula) okoznak kárt. A fagy mellett az aszály és a jégeső jelent kockázatot a termelőknek. A tavalyi, 2012-es évben a jégkár volt a legjelentősebb, kb. 600 millió Ft-os veszteséget okozott a gazdáknak.
Kerti körülmények között az időjárás okozta károk ugyan sokszor okoznak egyes gyümölcsfák esetében terméskiesést, de a következő évek bő termése, vagy az időjárásra nem érzékeny gyümölcsfajok termése kárpótolja a kerttulajdonosokat.
Egy-egy időjárásnak áldozatul esett zöldségnél, amennyiben azt magról ültették, az anyagi kár csak a magok árára korlátozódik. Ez egy átlagos nagyságú kertben nem túl nagy összeg. Végül is az időjárási kockázatok ellenére is, hosszú távon megéri gyümölcsöt és zöldséget termeszteni a kertekben.
Jégeső
Jégesők, nyári viharok ellen nehéz védekezni és a kerti növényekben általában nagy károkat okoznak.
Elsősorban mechanikai sérülések keletkeznek: a nagyobb viharok letörhetik a fák és bokrok ágait, a jég leveri a gyümölcsöket, vagy ütődések, repedések keletkeznek rajtuk, a zöldségeket pedig akár el is pusztíthatja.
Másodlagos kárként aztán a sérült gyümölcsök elrothadnak, a sebeken át fertőző kórokozók pedig megfertőzhetik és megbetegítik a növényeket.
Tennivalók:
– A gyümölcsök rothadása ellen csak permetezéssel lehet védekezni. A réztartalmú és szürkepenész elleni szerek elpusztítják a rothadást okozó gombákat.
– A letörött ágakat a törés mögött egyenesre kell metszeni, a vágás felületét be kell kenni sebkezelővel.
– Az elpusztult zöldségeket ki kell szedni és már csak új ültetéssel lehet pótolni, vagy más növényt lehet a helyére vetni. Az életben maradt zöldségek sérült részeit el kell távolítani, ezután fajtól függően regenerálódhatnak (pl. a paradicsom könnyen kihajt újra). A sérüléseken át terjedő betegségek ellen ebben az esetben is a permetezés a hatásos megoldás, a zöldségeskertben legjobb a biokultúrában is használható szerek alkalmazása.