Az utóbbi időben rendszeresen felmerül a kérdés a közösségi fórumokban: A paradicsom zöldség, vagy gyümölcs?
A paradicsom (Lycopersicon esculentum) az egyik legnagyobb mennyiségben termesztett zöldségnövényünk. Vagy talán félreértett gyümölcsünk…? ;)
A kérdés tisztázásában sajnos nem segítenek a kattintásvadász, más (helytelen) internetes forrásokból összeollózott cikkek, amelyeket nem szakemberek írtak.
A jó hír, hogy nem szükséges találgatni. Valójában soha nem volt kétséges, hogy…
A paradicsom zöldség
Nézzünk meg néhány példát, hogyan határozzák meg a zöldség fogalmát a kertészek által használt egyetemi tankönyvek.
Elsőként lessünk bele Dr. Balázs Sándor: Zöldségtermesztők kézikönyve című művébe, amely a Kertészeti Egyetem (SZIE, MATE) Zöldségtermesztési Tanszékén is használatos.
Az egyetemi tankönyv szerint:
“Manapság a zöldségnövény elnevezést nemcsak hazánkban, hanem szerte a világon úgy használják, hogy megjegyzik: a fogalmat nehéz egyértelműen meghatározni. Definiáláskor azonban elég egyértelműen veszik figyelembe e növénycsoport következő jellegzetességeit.
Botanikailag többé-kevésbé eltérőek, de valamennyien lágy szárúak. Egyaránt lehetnek egy- (spenót, paprika, uborka stb.) vagy kétévesek (sárgarépa, petrezselyem, hagyma stb.), illetve évelők (torma, spárga stb.).
Kémiai összetételük, ilyen természetű tulajdonságaik szerint jellegzetesen eltérnek a többi növénycsoportéitól (a gyümölcsök és a szőlő kivételével). A zöldségnövényeknek viszonylag nagy a vitamintartalmuk (A, B, C, D, K, P, U stb.). B-vitamin-csoportba tartozó vitaminok sok más élelmiszerben is jelentős mennyiségben fordulnak elő, az A-vitamin provitaminja, a karotin sok zöldségnövény jellemző alkotója. A C-vitaminból a zöldségfélék igen jelentős mennyiséget tartalmaznak, noha néhány gyümölcsben hasonlóan sok C-vitamin van (citromfélék). Egyes zöldségfajokból azonban olcsóbban kielégíthető a szervezet C-vitamin-szükséglete, mint a gyümölcsökből, pl. a frissen fogyasztott paprikából, a fejes salátából stb.
Ásványisó-szükségletét teljes mértékben kielégítheti szervezetünk a zöldségnövényekből. A mész, a vas stb. az ún. levélzöldségfélékben fordul elő jelentős mennyiségben.
A zöldségfélék egyik leglényegesebb tulajdonsága, hogy mással nem pótolható íz- és zamatanyagokat tartalmaznak (hagymák, paprika, paradicsom, zeller stb.).
Külön előnyük a zöldségnövényeknek az is, hogy energiában szegények, tehát a korszerű táplálkozás nélkülözhetetlen elemei. A korszerű táplálkozás – amelynek jellegzetes mércéje a zöldségfogyasztás volumene – az étkezési szokások változatlansága miatt azonban még a legfejlettebb országokban sem tudott teljesen tért hódítani.”
“Fogyasztásra kerülő részük lehet gyökér, hajtás, levél, éretlen virágrész, érett mag, éretlen és érett termés. Ehető részük – amelyet nyersen vagy főzve fogyasztanak – sok vizet tartalmaz, ezért még ideális körülmények között is csak korlátozott ideig tárolható.
A zöldségnövények további jellegzetessége, hogy azokat gyakran termesztjük fedett térben, ahol a számukra kedvezőtlen külső körülmények időszakában is előállíthatók. Ezt a termesztési eljárást hajtatásnak nevezzük. Ezzel a termesztési móddal a szabadföldi termesztést egészítjük ki, tehát megnyújtjuk a zöldségnövények fogyasztási idényét. A hajtatás a szabadföldi termesztés előtt a tél végi, kora tavaszi időszakban és az őszi időszakot követő hónapokban egyaránt elterjedt, nemcsak nálunk, hanem Dél-Európában is. Sőt olyan országokban is (pl. Egyiptom) hajtatnak, ahol a paprika vagy a paradicsom szabadföldön a leghűvösebb időben is biztonsággal termeszthető.
Jellemző tulajdonsága még ma is az egyes zöldségfajoknak, hogy szinte egyedi ápolással, kezeléssel termeszthetők biztonságosan és gazdaságosan. Ilyen jellegzetes ápolási, kezelési munka a kacsozás, a kötözés stb. Sokszor a szabad földön is, de a hajtatásban általában kötözzük, karózzuk a paradicsomot vagy metsszük az uborkát. Szedésük pedig – pl. a dinnyéé vagy a folyamatosan betakarítható többi zöldségnövényé – gazdaságosan kizárólag kézzel történik. Ebben a vonatkozásban a zöldségnövények teljesen eltérnek a növénytermesztésben ismert növényektől, mert azok szedése teljes mértékben gépesítetté vált. A zöldségnövények közül csak a borsó, a bab, a hagyma és a gyökérfélék betakarítása teljesen gépesített. Kísérleteket végeztünk és részeredményeket értünk már el a paradicsom, az étkezési paprika, a fűszerpaprika, az uborka gépi betakarításában, de átütő siker itt még nem született.
Az értékesítésre való előkészítés is speciális teendőket jelent a zöldségtermesztésben, mert egyeseket az értékesítés előtt mosni kell, másokat a mosás mellett csomózva hozunk forgalomba, pl. a nyári friss fogyasztásra termesztett gyökérzöldségeket stb.
Összefoglalva: a zöldségfélék lágy szárú, intenzív művelést kívánó, nyersen vagy feldolgozva emberi táplálékul szolgáló, nagy biológiai értékű, sok vitamint, ásványi sót, íz- és zamatanyagot tartalmazó növények.”
Ugyanezen tankönyv kitér azokra a fajokra is, amelyek besorolása attól függ, hogy éppen milyen célra termesztjük, vagy mely állapotában használjuk fel.
Íme a kivételek:
“A zöldségnövény fogalmának meghatározásakor, alaposan mérlegelve a különböző fajok besorolási lehetőségét, meg kell állapítanunk, hogy jó néhány határeset is előfordul. Több olyan faj akad, amely legalább két csoportba sorolható. Ilyen például a borsó, amely zölden konzerv célra vagy közvetlen házi felhasználásra termesztve természetesen zöldség. Magnak termesztve mint száraz borsó vagy takarmányborsó már a mezőgazdasági növény fogalomkörbe sorolható.
A zölden felhasználásra kerülő bab egyértelműen zöldségnövény, de a száraz bab már inkább mezőgazdasági növény.
Ilyen határesetnek számít a burgonya is, amely előcsíráztatva, korai burgonyaként termesztve zöldség, tárolásra, nagy tömegben termesztve vagy ipari célra előállítva – a termesztés jellegzetességei miatt – már mezőgazdasági növény. Ennek ellenére vannak országok, ahol a burgonyát egyértelműen csak zöldségnövénynek tekintik.
Hasonlóképpen két helyre sorolhatók a tökfélék is. A spárgatök, a cukkini és a patisszon felhasználhatósága, továbbá termesztésmódja miatt zöldség. Ugyanígy zöldségnek minősül a sütőtök is. A takarmánytök azonban mezőgazdasági növény, mert azt emberi fogyasztásra nem használják.
A kukorica nagy általánosságban takarmánynövényként ismeretes, tehát a mezőgazdasági növény fogalomkörébe tartozik. Egyes – genetikailag is különböző – változatai, az emberi fogyasztásra kerülő csemege- és pattogatni való kukorica azonban már zöldségnövények.
Különös határesetet képvisel a fűszerpaprika, amely felhasználása alapján csak fűszernövénynek tekinthető, de szaporítása és egyéb jellegzetességei miatt zöldségféle. Ma szinte a világon mindenütt ebbe a kategóriába sorolják.
Vannak olyan országok, ahol a dinnyéket gyümölcsnek minősítik, holott azok minden vonatkozásukban a zöldség fogalomkörébe sorolhatók.
A szamóca az ismertetett meghatározási szempontok alapján zöldség, de a régről kialakult besorolási szokás alapján szinte mindenütt a világon gyümölcsnek minősül.”
A paradicsom még véletlenül sem szerepel a kivételek listájában, a hivatalos definíció szerint egyértelműen zöldség.
Egy másik szakmai tankönyv ugyanezt erősíti meg:
“A zöldségnövények botanikai besorolásukat, termesztésüket, fogyasztott részüket és felhasználásukat tekintve nagymértékben különböznek egymástól. Mégis találhatók olyan tulajdonságok, melyek alapján a zöldségfélék viszonylag jól elkülöníthetők más növénycsoportoktól.
A zöldségfélék olyan lágyszárú, általában munkaigényes nevelést kívánó, biológiailag értékes anyagokat (vitaminokat és egyéb bioaktív anyagokat, ásványi sókat, íz- és zamatanyagokat) tartalmazó növények, melyek egyes részei nyersen vagy egyszerű művelettel átalakítva emberi táplálékul szolgálnak.”
/ZÖLDSÉGTERMESZTÉS I. (Jegyzet, Szent István Egyetem, Gödöllő, 2006.); Szerzők: Dr. Helyes Lajos, Dr. Ombódi Attila, Dr. Pék Zoltán/
Összefoglalva
Hogy egyszerűen megjegyezhessük:
A zöldségek a hazai termesztésben lágyszárú növények, a gyümölcsök (egy, a szamóca kivételével) fás szárúak.
A fenti definíciók alapján a paradicsom egyértelműen zöldség, hiszen:
- lágyszárú
- egyéves kultúrában termesztett
- kézimunka igényes, intenzív művelést kíván
- energiában szegény, de vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag
- gyakran termesztjük fedett térben
A felszínes internetes cikkekben található félreértést feltehetőleg az angolszász nyelvterületről “átferdített” fruit szó okozta, amely egyszerre jelent gyümölcsöt és termést.
A hazai szóhasználatban azonban egyértelműen elkülönül a kettő. Az, hogy a paradicsom növénynek pont a termését fogyasztjuk, nem indok az önkéntes átminősítésére. Ilyen alapon a paprika is gyümölcs. Vagy az uborka…
Ahogyan fentebb olvashattuk, a zöldségnövényeknek különböző részeit használjuk fel (némelyiknek a gyökerét, másuknak a szárát, levelét, virágát, avagy termését); sőt, sok fajnál több szerv is ehető.
A zöldségnövények termesztéséről ide kattintva olvashatsz további cikkeket!