A tél végén virágzó növények különösen fontosak a komor évszak elmúltával. Színt, reményt, tavaszt hoznak nekünk. Cikkünkből a leggyakrabban előforduló, vadon élő, és dísznövényként tartott fajokkal ismerkedhetsz meg, képekkel.
Kerti sáfrány, tavaszi sáfrány, lila sáfrány (Crocus vernus)
A Crocus vernus fajcsoport egy több fajból és rengeteg változatból álló növénycsoport, melyek között hazánkban honos, vadon élő formák és kertészeti változatok is szép számban előfordulnak.
Alacsony termetű, keskeny levelű, hatalmas, kelyhes virágú, tavasszal nyíló szépség.
Hagymagumós, télálló növény.
Leginkább kertekben, vadon pedig erdei aljnövényzetként fordul elő.
Téltemető (Eranthis hyemalis)
A neve is elárulja, hogy az egyik legkorábban virágzó lágyszárú vadvirágunk. Személy szerint az egyik kedvencem…
A boglárkafélék családjába tartozó kis termetű, napsárga virágú kedves fajunk.
Hazánkban nem őshonos (a melegebb éghajlatot kedvelő, mediterrán eredetű) faj, azonban a 17. század óta kivadult, széles körben vadon is elterjedt.
Apró termetű, 8–18 cm magas, kopasz, gumós növény. Virágai 2-4 cm átmérőjűek, borult időben összecsukódnak.
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Hazánkban is honos, kedves, kora tavaszi apróság (15-20 cm magas).
Elsősorban erdei aljnövényzetként lelhető fel, de kertekben is előfordul.
Télálló, hagymás növényke, virágai fehér, csüngő, öblös harangok, zöldes-sárga pöttyökkel mintázva.
Egy virágzati száron 1-2 virág található, míg a (nem honos) nyári tőzike több, jellemzően 5-7 virágot hoz egy virágkocsányon.
Védett!
Hóvirág (Galanthus sp.)
A hazánkban is honos, védett kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) mellett kertekben (de néhol kivadulva is) megtalálható a pompás hóvirág (Galanthus elwesii).
Ez utóbbi dísznövényként használt, hazánkban nem honos faj. Nagyobb termetű, virágai méretesebbek, a lepellevélen található zöld rajzolat kiterjedtebb, mint a hazai hóvirág esetében.
A hóvirágok kis termetű, hagymás évelő növényeink.
Mivel a hazai faj védett, ezért a természetből ne gyűjtsük be! Kereskedelmi forgalomból azonban gyakran beszerezhetőek, elsősorban a Galanthus elwesii változatai, de a Galanthus nivalis termesztett, kertészeti fajtáival is találkozhatunk.
Téli jázmin (Jasminum nudiflorum)
Hogy ne csak a lágyszárúakról essék szó, íme az egyik legkorábbi, valójában már télen is virágzó cserjénk, a téli jázmin. Alacsony termetű, ázsiai eredetű dísznövény, leívelő hajtásrendszerrel – erről már messziről felismerhető, amolyan „pulikutya” forma… :)
Apró, sárga virágait már január-februártól hozza a hajtásain, enyhébb teleken azonban már decemberben is virágozhat.
Levelei (amelyek nyári díszértékét adják) néhány cm-es, hármasan összetett levélkék.
Vesszői zöldek, szögletesen bordázottak.
Enyves éger (Alnus glutinosa)
A barkázó égerfa nem ritkaság már március elején sem, idén azonban (ahogyan azt az utóbbi években megszoktuk,) ő is korábban nyílni kezdett a tankönyvi időpontnál.
Fás szárú, viszonylag jó várostűrő faj, bár az optimális élettere nedves ártereken, folyóvizek mentén van.
Ahogyan általában a szélporozta növényekre jellemző, ő is rengeteg pollent termel (hiszen a virágok megtermékenyatését a véletlen széljárásra bízza), így az arra érzékenyeknél allergiát okozhat.
A lecsüngő, hím barkavirágzatok mellett a női virágzat elfásodó, apró toboz-szerű formát mutat, melyet a virágkötészetben is gyakran felhasználnak.
Húsos som (Cornus mas)
Hazánkban is honos, 5-7 méterre megnövő cserje. Nagyon korán, már február végétől virágba borul – még jóval a lombfakadás előtt.
Apró, élénksárga virágait csoportosan hozza a hajtások végén. A virágok tövében négyes osztatú („négylevelű lóhere” alakú) murvalevél található, ez egyébként minden som (Cornus) faj sajátja.
Termése ehető erdei gyümölcs, de kifejezetten a termésért nemesített, gyümölcstermő fajtái is vannak (ezek jellemzően nagyobb terméssel és bővebb terméshozammal rendelkeznek.
A virágzó hajtást gyakran virágkötészetben is felhasználják.
A levelei is nagyon jellegzetesek (ezeket persze a virágzási időben még nem látjuk): tojásdad, egyszerű levelek, íves, csúcsba futó erezettel.
Dísznövényként közterületen is gyakran megtalálható.
A húsos somról korábban már itt is írtunk.
Kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum)
A hunyorok fajai között több hazánkban is honos (általában mint erdei aljnövényzet). Ezen kívül rendkívül népszerű kerti dísznövények. A kereskedelmi forgalomba általában kultúrtaxonok, nemesített fajták kerülnek.
Mesebeli virágaik és különleges virágzási idejük (több faj már a tél folyamán, akár decemberben virágzik) indokolja népszerűségüket.
A szépséges hunyorok minden része mérgező, szívre ható anyagokat tartalmaznak, elfogyasztásuk idegrendszeri tüneteket, halált is okozhat.
(Védelmére legyen mondva: Ha nem eszed meg, nem bánt.;))
A kisvirágú hunyor (H. dumetorum) alacsony termetű (15-30 cm magas), hazai évelő faj.
Elsősorban erdőszéleken találkozhatsz vele, február végétől; március-április folyamán.
Zöld virága csak a többi hunyorhoz képest kicsi (3-4 cm átmérőjű), a növényke termetéhez képest látványosan nagy.
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.
Egy virágszáron 3-9 csodaszép virágot is láthatunk!
Tavaszi hérics (Adonis vernalis)
Hazánkban honos, elterjedt, védett (!) növényfaj. 20–40 cm magas évelő, felálló szárú, bokros növekedésű.
Száraz gyepeken, legelőkön, kaszálókon, a síkságon, illetve dombvidéken él.
Gyöktörzse feketés. Levelei többszörösen szeldeltek, szálasak, így jellegzetes megjelenést adnak neki.
Napsárga virágai a 8 cm átmérőt is elérhetik. 20 sziromlevele, sok porzója van.
Mérgező, szívre ható glikozidokat tartalmaz, erősebb főzete szívmegállást okozhat.
Mogyoró (Corylus sp.)
Február-márciusban virágzik a mogyoró.
Egyivarú, egylaki virágai vannak, ami azt jelenti, hogy a „fiúvirág” (lecsüngő barka virágzat) másképpen néz ki, mint a „lányvirág” (rügyek csúcsán kibúvó apró, csajos, pink bibeszálak); viszont mindkét virág megtalálható uyanazon a növényen (egylaki, azaz egy növényen laknak).
Fás szárú cserje, néha kisfa termetű.
Leggyakrabban a nálunk is honos közönséges mogyoróval (Corylus avellana) találkozhatsz. Nem csak vadon, de dísznövényként parkokban, közterületeken is gyakran előfordulnak fajtái (látványosak például a vörös levelű fajták, ún. vérmogyorók; vagy a csavart vesszőjű változatok – csavartmogyoró).
Kifejezetten gyümölcstermő fajtái is vannak, amelyeket étkezési céllal termesztenek.
A közönséges mogyoró mellett a törökmogyoró (Corylus colurna) is gyakori dísznövény.
Termése apróbb, kupacsa látványosan sallangos.
A virágkötészet is felhasználja mindkét fajt, elsősorban a termést (pl. őszi dekorációkban), illetve a csavart mogyoró vesszőjét (akár önállóan, vázadíszként, vagy más virágkötészeti készítményben).
A mogyoró termése nem csak az emberek egyik kedvenc csemegéje, de a hazai mókusoknak is életmentő eledel a tél folyamán.
Illatos ibolya (Viola odorata)
Talán nem túlzás, hogy az ibolyát mindenki szereti. Széles körben elterjedt, apró termetű, bokros, lágyszárú évelő.
Illatos, lila vagy fehér virágait márciustól tömegesen láthatjuk.
Hazánkban is honos, emellett dísznövényként termesztett, változatosabb színű, mintázatú fajtákkal is találkozhatunk a kertekben, és a dísznövény kereskedelemben is.
Virága ehető; házilag gyógynövényként is használatos, emellett az illatszeripar is felhasználja.
Ha érdekel, hogy mikor kell visszametszened a kora tavasszal virágzó bokrokat, itt elolvashatod!