Nyaraláskor a mediterrán országokban a tengerpartokon, parkokban látható pálmafák fokozzák az amúgy is egzotikus hangulatot.
Jól megnézve ezeket a fákat a levelek és törzs alapján megkülönböztethetők még laikusok számára is.
Ismerjünk meg néhány gyakori fajt, de előbb néhány szó róluk általában. A pálmafélék (Arecaceae) családja az egyszikűek osztályába tartozik, éppen úgy, mint a pázsitfűfélék, orchideák és a liliomfélék. A pálmaféléknek egyenletesen vastag szára, ún. pálmatörzse van, mely az elfásodó levélhüvelyekből alakul ki. A törzs vastagodási mechanizmusa eltér a mi éghajlatunk alatt élő fáitól, ami miatt a rajta keletkező sérülések nem gyógyulnak be.
A törzs tetején látható az ’üstökös’ lombkorona. A leveleik nagyméretűek, a virágos növények közül a legnagyobbak. Jellemzően összetett leveleik vannak, melyek szárnyasan, vagy tenyeresen összetettek.
A pálmafák többsége a szubtrópusi és mediterrán éghajlati területekről származik. Nem tűrik el a fagyokat, de azért köztük is vannak fajok, melyek a Himalájában élnek és túlélik a hideget és a havazást. A pálmafák nálunk elsősorban dísznövények, de világszerte jónéhányat haszonnövényként is termesztenek, mint pl. a kókuszpálmát, a datolyapálmát, az olajpálmát.
A pálmák gondozása
A legtöbb pálma faj a dézsás mediterrán növényekhez hasonló gondoskodást igényel. A nyári időszakban (tavasztól őszig) szeretnek a szabadban lenni. Általánosságban elmondható, hogy a lágyabb levelű fajok inkább védettebb, félárnyékos helyet igényelnek, míg a kemény levéllemezzel rendelkező pálmák szoktatás után (!) a tűző napot is jól viselik, sőt kedvelik.
Ilyenkor bőségesen lássuk el őket vízzel, és rendszeresen tápoldatozzuk a pálmáinkat.
Az ősz közeledtével az öntözést és a tápoldatozást ritkítsuk, majd szeptember elején a tápot teljesen hagyjuk el a következő tavaszig.
A tél folyamán a legtöbb pálma fajnak teleltetésre van szüksége, azonban fényigényük ilyenkor is magas, tehát a lehető legvilágosabb, hűvös, fagymentes helyet keressük meg nekik. A teleltetési hőmérséklet fajonként változó, azonban általánosságban elmondható, hogy a keményebb levelű fajok 5-15 Celsius fok között, a lágyabb levelűek 16-18 Celsius fokban szeretnek téli nyugalomra vonulni. Ilyenkor az öntözést is mérsékeljük.
Tavasszal ismét elindíthatjuk a tápoldatozást, sűríthetjük az öntözést, és a levegő felmelegedésével óvatosan elkezdhetjük ismét a szabadba szoktatni pálmánkat.
Pálma fajok
Washington pálma (Washingtonia filifera)
Származási helye Arizóna és Kalifornia, a nedvesebb sivatagi részeken él. Nem trópusi pálmafaj, de igénytelen, jól tűri mind a meleget, mind a hideget. A havat is elviseli, -15 °C-ig télálló. Sok helyen ültetik a mediterrán kertekbe és ezt a pálmafajt látjuk leggyakrabban a tengerparti sétányokon sorfának ültetve. Magassága 25-30 m. A levelei legyező formájúak és 1-2 m hosszúak, a levéllemez a közepéig hasadt. A levélüstök alatt lévő levelek elszáradnak és a törzsön maradnak, így védekezve az időjárás viszontagságai ellen. A dísznövényként ültetett pálmafákról levágják az elszáradt leveleket, mert tűzveszélyes, vagy elkorhadva le is szakadhatnak. A termése 1cm nagyságú bogyókból álló bogyócsoport.
Kanári datolyapálma vagy kanári főnix pálma (Phoenix canariensis)
Mint a neve is mutatja, a Kanári-szigetekről származik. Hasonlít a közönséges datolyapálmához, de a kanári datolyapálma felépítése robusztusabb, levélüstöke sűrűbb, a termései szintén ehetők, de kisebbek és nincs élvezeti értékük. Törzse ananász-szerű, levelei kemények, szúrósak. Könnyen kereszteződik más pálmafajokkal. Magassága 10-20 m. Szárnyasan összetett levelei 3-6 méter hosszúak és akár 100 darab is lehet egy fán. A levelek lehullása után a levélalapok sokáig a fán maradnak, ahol aztán epifita (fánlakó) növények telepednek meg. Később a levélalapok is lehullanak, de az alakjaik nyoma megmarad, jellegzetes mintázatot hozva létre a törzsön. Igénytelen, a mediterrán vidékeken gyakran ültetett díszfa ott, ahol a hőmérséklet nem esik -12 °C alá.
Közönséges datolyapálma (Phoenix dactylifera)
Arábiából, Észak-Afrikából származik, az egyik legősibb kultúrnövény. Magassága 30 méter. Kinézete hasonló az előző részben leírt rokonához, a Kanári főnix pálmához, csak kevésbé robosztus és elsősorban gyümölcse miatt ültetik. Szereti a tűző napot, a száraz, forró klímájú területeken hoz bőven termést, ahol télen sem esik a hőmérséklet -7 °C alá. A datolyapálmának több száz fajtája van. Magról és tősarjakról szaporítják. A tősarjakat használják az ültetvények létrehozásánál. Kb. 4-5 éves korukban kezdenek teremni, a maximális terméshozamot, amely 40-80 kg, 15 éves korukra érik el. Élettartamuk 200 év.
A termése egymagvú, orsó alakú bogyótermés. Színe narancssárga, feketésbarna, vörösesbarna, legfeljebb 7 cm hosszú. A datolya régen a sivatagi területek fő élelmiszerének számított. A termés 70% cukrot tartalmaz, de emellett található benne B6-vitamin, folsav, kálium, vas, magnézium és cink. Nem csak a terméséért termesztették, a fa minden részét felhasználták. A törzse ipari célokra alkalmas. A fiatalabb levelekből főzelék készíthető. A levélalapokat tüzelőnek használták. A levélerekből ketreceket, kosarakat fonnak ma is. Az idősebb levelekből tetőt készítenek. Az őrölt magvakat takarmánynak használják. A magbél olaja kozmetikai célokra alkalmas. A terméskocsányokból kötelet fontak. A magokat megpörkölve kávépótlóként használják. A bevágott hajtáscsúcsokból nyert növényi nedvből bort készítenek, vagy cukor nyerhető ki belőle.
Kókuszpálma (Cocos nucifera)
Valószínűleg Polinéziából, vagy Dél-Amerikából származik. A kókuszdiója a tengeren úszva több ezer kilométert is megtesz, ezért eredeti hazájától távolabbi trópusi vidékeken is megtalálható, ahol megvannak ehhez az életfeltételek. Termesztése is leginkább a tengerpartok mellet történik, bár a szárazföld belsejében is találhatók ültetvények.
A fa magassága 20-40 méter. A földfelszín felett járulékos gyökereket fejleszt, melyek megtámasztják a törzset. Hosszú, szárnyalt levelei 4-5 méter hosszúak. A termése diótermés, melynek átmérője kb. 20 cm és 1-2 kilogrammot nyomnak.
A kókuszdiót durva rostszálak borítják és egy zöld, éretten pedig sárga bőrszerű köpeny veszi körül. Ezeket eltávolítják és kereskedelmi forgalomba csak az ún. kőmagot, azaz a már jól ismert kókuszdiót hozzák, melyben a kókuszbél és a kókuszvíz (nem azonos a kókusztejjel, lsd. később) található. Mikor a dió megérik, a fáról leesik és megszárad, a kókuszvíz lassan eltűnik. A levegővel telt kókuszdió jól úszik a vízen, ami a terjedését segíti.
Egy fán egyszerre találhatunk virágot és különböző érettségű kókuszdiókat, ami biztosítja a folyamatos szüretet. A virág megtermékenyülés után kb. 1 évvel válik éretté a termés. Egy fa egy évben 50-100 kókuszdiót is teremhet.
Fontosabb felhasználási területei: A diót körülvevő rostokból fonalat, kefét, kosarat és lábtörlőt készítenek. A rostok eltávolításához a még éretlen kókuszdiókat 3 napig vízben áztatják. A fiatal termésekben még megtalálható kókuszvíz kellemes ízű, opálosan átlátszó színű, jól felszívódó fehérjéket tartalmazó üdítő ital. A kókuszbél az érés során a táplálószövetbe épülő kókuszvízből származó zsiradék, mely 1 cm vastag fehér réteget képez a héj belső részén. Ez kezdetben lágy, majd megszilárdul.
A kókuszt termesztő országokban a kókuszbelet frissen, vagy szárítva fogyasztják, főzéshez is használják. Megszárítása után ebből készül a kókuszreszelék. (A szárított kókuszbél a kopra.) Szintén a kókuszbélből nyerik préseléssel a kókuszzsírt, melyből margarint készítenek. A kókusztej a vízben áztatott és a végén kipréselt kókuszbél, a színe fehér, tejszerű.
Kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei)
Japán, Kína területeiről származik. A hőmérséklet szempontjából a legellenállóbb pálmafaj, a felnőtt egyedek a -15°C-t is elviselik. Oda is telepíthető, ahol más pálmafajok már nem élnek meg. Így Angliában és Kanadában is megtalálhatók. Magassága az előzőleg bemutatott pálmákhoz képest kisebb, mindössze 12 m-esre nő meg. A törzsének átmérője 30 cm és sűrű rostszövet borítja. Levelei legyező alakúak. Kétlaki növény, egy fán csak porzós, vagy csak termős virágok találhatók. A termése kék, kékesfekete bogyótermés. Magyarországon télálló pálmaként árulják. Valóban ki lehet ültetni a szabadban olyan helyeken, ahol kedvező a mikroklíma, de télen külön gondoskodni kell a védelméről. Szép, exotikus dísze lehet kertünknek, hazai körülmények között is virágzik. Sárga virágait májusban, júniusban hozza. A kertben termést hozó pálmafa magjai életképesek, elültetés után kikelnek.
Érdekelnek a mediterrán növények? Olvass többet róluk!