1. Opuntia sp. – Fügekaktusz, Medvetalp-kaktusz
A mexikói őshazából terjedt szét a meleg klímájú területekre ez a kaktuszféle. Helyenként invazív, kiirthatatlan gyomként bukkan fel, másutt a mezőgazdaságban ellenőrzött körülmények között, ízletes gyümölcséért termesztik. Európában a mediterrán térségben útszéleken, sziklákon, vad és lehetetlen körülmények között találkozhatunk velük.
A hatalmasra növő példányok a gyümölcsérés időszakában a legszebbek, amikor a jellegzetes ovális (medvetalpszerű) szártagok karéjain ott színesednek a kaktusz piros, sárga, lilás, zöldes ékei – a kaktuszfügék. Persze, az Opuntiák sokfélék, vannak miniatűrök és faméretű óriások, aprócska tüskéikkel ártalmatlanul csupasznak tűnők, mint az Opuntia ficus-indica, vagy apró, alig látható, szőrszerű tüskékkel fedettek (Opuntia microdasys), melyek igen kellemetlenül és bosszantóan megragadnak a bőrön. De veszedelmesebb változatok is akadnak, amelyeknél a hegyes tövisek védelmi vonalán túljutva még apró, csoportosan álló, kisebb tüskék is várnak a gyümölcsre áhítozókra, s aki ezek támadását is átvészeli, annak a jutalma a leginkább görögdinnyére emlékeztető, de annál savanykásabb ízű, nedvdús gyümölcs.
A lágy hús a várakozás ellenére nem illatos, a magok nem ehetőek, és fogyasztás előtt gondosan el kell távolítani a szőröket és töviseket a termésről. Ennek ellenére a piacokon világszerte keresett termék az „indián füge” avagy „tuna”.
2. Oliva, avagy olajfa – (Olea europaea)
Érik az olajbogyó. A mediterrán vidékeken nemcsak a szőlőtől színes ilyenkor a határ. Októbertől az olajbogyók is ott díszlenek már a faramuci törzsű, bütykös fákon. A kabócacirregéstől aléltan zsongó olajfaligetek lecsendesednek, megváltoznak. Az ezüstös levelek lándzsái közül kikandikáló egyre lilásabb színek jelzik: hamarosan itt a szüret ideje.
Novemberre szorgos kezű emberek lepik majd el a földeket, hisz az étkezésre szánt terméseket kézzel takarítják be, s csak az iparnak szánt bogyókat rázzák csak géppel. Nemcsak ültetvényeken, hanem a városi kicsiny előkertekben álló magányos fácskákon is elindul az érés ilyentájt, s a kezdetben zöld, majd egyre mélyülő lila csonthéjas termésüktől szeretnének szabadulni a novemberre más roskadozó fák. Késődélutáni sétám során már október elején is találkoztam tengerparti kertecskéjében szüretelő bácsikával, aki estéről estére gyűjtötte be az éppen beérő olajbogyókat.
Lehet szedni, lehet enni! Nyersen fogyasztva egészséges és gyomorerősítőnek is használják. Hidegen sajtolt olajából lehet sütni-főzni. A másodszori, harmadszori préselés olaját a kádvízbe cseppentve kényeztető fürdő készíthető belőle, krémbe keverve pedig fürdés után selymessé varázsolja a bőrt.
De nemcsak a termése, hanem fája is hasznos és igen tartós, s szépen faragható. Az olajfa a béke és megnyugvás szimbóluma. Ezek a fák nagyon hosszú életűek. Igen későn fordulnak termőre, ezért minél idősebb egy fa, annál értékesebb a termése. Több száz éves fákat is számon tartanak. Mallorca kis terén például egy kacskaringós törzsű, terebélyes, ősöreg példány díszeleg, nagy megbecsüléssel, körbekerítve.
