A hideg hónapokban itthon telelő madarak túlélését a természet biztosítja.
A téli időben a növényeken maradt termések, mint pl. a csipkebogyó, galagonya és magok szolgálnak táplálékul a madaraknak. Tévedés azt hinni, hogy etetésük nélkül tömegesen pusztulnának el az éhség, vagy a hideg miatt, hiszen már régen alkalmazkodtak ehhez az éghajlathoz. De ha kedvünk van megfigyelni őket, akkor élelem kirakásával a közelbe csalogathatjuk őket és a szélsőségesen hideg időben mindenképpen jó, hogy etetésükkel segítjük őket a táplálékszerzésben.
A kirakott élelem állhat napraforgómagból, egész gabonamagvakból és őrleményekből, mazsolából, gyümölcsökből.
Zsiradékot szívesen fogyasztanak, ez lehet szalonna, vagy vaj. Ne adjunk a madaraknak táplálékul pörkölt magokat, sós és sózott élelmet (szalonna, magok) és kenyeret sem.
A madarak etetését csak a fagyok beálltával kezdjük el, enyhe időben hagyjuk abba, mert ilyenkor az élelem hamar megpenészedik, ami a madarak pusztulását okozza.
Itatásukhoz csak tiszta vizet használjunk. Fagyás ellen ne tegyünk bele semmit, főleg ne fagyállót, mert ez biztosan a madarak halálához vezet!
Az élelmet általában madáretetőbe szoktuk elhelyezni.
A madáretető minden oldalán legyen nyitott, hogy a madarak bármelyik irányba szabadon elrepülhessenek, ha veszélyben érzik magukat. Jó, ha van teteje, mert így nem ázik el a számukra kirakott élelem. Legyen olyan nagyságú és felépítésű, ahol nem férnek el sokan, mert a nagy tömegben összegyűlt madarak könnyebben adják át egymásnak a betegségeket. Rendszeresen tisztítsuk az etetőt, a maradékot távolítsuk el.
Ha van az etetőnek pereme, az élelmet nem kotorják a földre, ott a rájuk vadászó állatok könnyebben elkapják a madarakat. Helyezzük biztonságos helyre, ahol a macskák nem érik el a madáretetőt, vagy nem tudják észrevétlenül megközelíteni azt.
Jobb ha a nyílászáróktól távol van, mert az ablaküvegnek repülve könnyen elpusztulnak. A madaraknak madárházba ne rakjunk élelmet, ott könnyen romlásnak indul, betegségeket okozva ezzel. A madárház egy zárt hely, mely a madarakat a hideg ellen védi, nem az eleséggel való ellátás a funkciója.
Ha nincs madáretető, akkor madárgolyó, szalonnabőr, cérnára fűzött élelem, alma fákra való felakasztásával is táplálékhoz juttathatjuk a madarakat.
Madáretető nélkül is elláthatjuk eledellel a madarakat. Egy ásványvizes műanyag palack is elegendő ehhez. Ablakokat vágunk rá és felerősítjük megfelelő magasságban. Mindenesetre gyors megoldás. :) Szintén jó ötlet, ha madzagra mogyorót, gyümölcsöt, szalonnát fűzünk fel és ezt lógatjuk fel a madaraknak.
Madarak a madáretetőnél
A kertek és parkok növényei rengeteg madárfajnak nyújtanak otthont.
Sokan közülük nem költöző, hanem itthon vészeli át a telet.
Jó néhány Észak-Európában fészkelő madár az enyhébb tél miatt vendégeskedik nálunk. A fagyok beköszöntével sokan gondoskodnak róluk és több kilogramm napraforgó és más magot szórnak eléjük a téli hónapok alatt.
Ha már etetéssel a közelbe csalogatjuk őket, tudjuk meg milyen fajok is fordulnak meg leggyakrabban a madáretetőknél.
1. A balkáni gerle (Streptopelia decaocto) magvakkal táplálkozik. Európában csak a 20. század közepétől terjedt el.
2. A jellegzetesen tarka tollazata miatt össze sem lehet téveszteni a tengelicét (Carduelis carduelis) más madárfajjal. Sokan a népi elnevezését jobban ismerik: stiglinc.
3. A vörösbegy (Erithacus rubecula) a nevét a rozsdavörös színű begyéről kapta. A háta barna, a hasán a tollazata fehér. Majdnem egész Európában megtalálható.
4. A verebeket mindeki ismeri. Nagy számban lepik el a madáretetőket, mivel társas természetűek és csapatokban járnak. A háziveréb (Passer domesticus) és a mezei veréb (Passer montanus) száma az utóbbi években Európában egyre csökken.
5. A cinegék általában a madáretető kedvenc látogatói. A fotón a kék cinege (Cyanistes caeruleus) látható. Gyakori még a széncinege (Parus major), melynek a csőre, a feje teteje és a torokfoltja fekete.
6. A fenyőpinty (Fringilla montifringilla) tőlünk északabbra él. Nálunk csak átvonul, vagy télen vendégeskedik. Egyes években óriási csapatokban érkezik. Itt fenyőmagvakkal, bükkmaggal táplálkozik, a madáretetőkre is rájár.
7. A csíz (Carduelis spinus) hazánkban inkább átvonuló és telelő madárfaj. Fenyveserdeinkben néhány száz példányuk itt marad költeni a nyári időszakban is. Apró magvakkal, nyáron rovarokkal is táplálkozik.
8. A csuszka (Sitta europaea) fejtetője és felsőteste kékesszürke, alul a színe fehértől a rozsdássárgán át a barnás színig változhat. A csőrtől indulva szemén keresztül egy fekete csík húzódik. A csőre hegyes. A madáretetők közelében a fán sokszor látni fejjel lefelé „kúszni”.
9. A fekete rigó (Turdus merula) hazai populációjának egy része elvonul télen a Földközi-tenger vidékére. Másik része, főleg a lakott területeken élő egyedek itthon telelnek és leginkább bogyókkal, hulladékkal táplálkoznak. Helyezzünk el számukra a madáretetőnél gyümölcsöt.
10. A nagy fakopács (Dendrocopos major) egy fekete-fehér harkály piros tarkófolttal és alsó farkfedőtollakkal. Nyáron rovarokkal, télen magvakkal táplálkozik. A gyümölcsöket is megeszi.