Névjegy
Dr. Tóth Endre agrárkémikusként végzett Keszthelyen. 25 éven át volt az Óbuda Kertészet Növénykórtani és Biotechnológiai Laboratóriumának vezetője. A kertészet megszűnése után növényvédelmi és biotechnológiai tanácsadó volt a Nyíregyházi Pro-Team Nonprofit Kft-nél, majd pedig az MTA Növényvédelmi Intézetének növényvédő és biotechnológus mérnöke lett. Jelenleg nyugdíjas magánvállalkozóként továbbra is dísz- és energianövények biotechnológiájával és növényvédelmével foglalkozik. Címzetes egyetemi docens, 2006-ban „Az év dísznövénykertésze” címet adományozták számára.
Maszlay Bernadett:
Kedves Endre, engedd meg, hogy egy személyes vonallal indítsam ezt az interjút. Először pályakezdő kertészmérnökként az Óbuda Kertészetben találkoztam veled, amikor számomra az általad irányított mikroszaporító laboratórium a csodák mezeje volt, amin nagyon kedvesen végig vezettél. Még egy virágzó rovaremésztő növénnyel is megajándékoztál (emlékszem, egy Pinguicula caudata volt :)), örök élmény marad. Hálás vagyok érte, és azért, hogy azóta is barátságban maradhattunk.
Kérlek, hogy mesélj nekünk a legkedvesebb növény fajaidról egy kicsit!
Tóth Endre:
Személyes kedvenc növényfajaim a fészkesek közé tartoznak. Az őszirózsafélék vagy fészkesek (Asteraceae) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjének névadó családja. Vannak, akik még a „leánykori” nevén tanulták e családot, azaz mint Compositae. A második legtöbb fajt tartalmazó család a fészkeseké, nem csoda hát, hogy a rendszertana és nevezéktana még manapság is cifra. No, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy elképesztő kettősséget tapasztalhatunk, ha ilyen növények virágzataira pillantunk: óriási a változatosság (nem csak a családon, hanem fajon belül is), de az emberek nagy része mégis felismeri az ilyen növényeket: ez egy fészkes. Ha kisgyerekeket kérünk meg, hogy rajzoljanak virágot, akkor legtöbbször fészkest fognak rajzolni.
Természetesen a kertünkben is szép számmal vannak fészkes fajok: napraforgó (Helianthus annuus L.), krizantémok (Chrysanthemum x hortorum), lepkevirág (Cosmos bipinnatus Cav.), római kamilla vagy nemes pipitér (Chamaemelum nobile (L.) All.), csicsóka (Helianthus tuberosus L.), kúpvirág (Rudbeckia hirta L.), bíbor kasvirág (Echinacea purpurea L.), kokárdavirág (Gaillardia aristata), őszirózsa (Aster sp.).
Szakmai szempontból a krizantémok a favoritok, hiszen a pályafutásom során e növénycsoport növényvédelmével és biotechnológiájával foglalkoztam a legtöbbet. (Munkatársaimmal közösen monográfiát is írtunk, „Krizantém” címmel). A fajták változatos szépsége továbbra is megunhatatlan, a legkedvesebbek a „multiflorák” és a bronz-arany színkombinációjú fajták.
Érzelmi szempontból már fiatal korom óta a napraforgó a „befutó”. (Tudomásom szerint Bartók Bélának is ez volt a kedvenc növénye). Kertünkben a napraforgó mindig a téli madáretetés kései „hálaajándéka”. A madarak által elhullajtott magokból kikelő napraforgó növénykéket meghagyjuk, így az elhúzódó kelés következtében az egész nyáron élvezhetjük a vidám látványt, esetenként vázába is jut belőlük (nagyon jó a vázatartóssága!).
Elképesztő növény! Hasznos (egészséges olajat ad, madáreleség, méhlegelő, száraz szára gyújtós, kozmetikai alapanyag), szép (egyedként is, de nagy tömegben a szántóföldön különösen: a repce elvirágzása után újra a hiányolt sárgába öltözteti a táj egy részét) s nem utolsósorban filozofálásra serkent. Ha megnézzük a fejlődő magok elrendezését, rögtön szembetűnő a spirális elrendezés, amely nem más, mint a híres Fibonacci spirál, pontosabban a szabályos aranyspirál, amely a logaritmikus spirális egyik típusa. A természetben sokfelé lelhetünk ilyen mintázatot (a spirálgalaxisok karja, az ősi Nautilus házának csavarodása, a káposzta leveleinek elrendeződése, stb.). Azt is mutatja nekünk, hogy az anyag különböző formáinak nem csak halmazállapota, tehetetlen tömege, energiája, stb. a jellemzője, hanem, hogy bizonyos arányokhoz igazodva szeret előfordulni. (nem szabad viszont az aranymetszést túlértékelni és misztifikálni, mert az anyagfejlődés során más szabályosságok, arányok is előfordulnak.)
A napraforgóról elmélkedve nem kerülhetjük meg, hogy meg ne említsük a festőket, akik előszeretettel festettek napraforgót, közülük is természetesen van Gogh-ot. Két sorozat napraforgós képe készült el. Most nem fogom a képeket elemezni, annál is inkább, mert előtört bennem az (agrár-)kémikus vér s így inkább egy más jellegű gondolatot említek. Van Gogh kétféle sárga festéket használt, amelyből az egyikféle elkezdett sötétedni („a napraforgók hervadnak”). Mostanában folynak azok az anyagvizsgálatok a legmodernebb műszerekkel, amelyekkel megállapítják, hogy mely festményein alkalmazta a sötétedő sárgát s így meg fogják tudni menteni a képeket. Itt van tehát egy újabb példa, hogy a kultúra kettészakadása mennyire szomorú. Érzékelhető, hogy a humán kultúra (benne a művészetekkel) és a reáltudomány valójában egységben kellene, hogy létezzen, itt nem szabadna társadalmi törésvonalnak lenni. A törésvonal valójában az alkotás és a pusztítás között van!
Maszlay Bernadett:
Köszönöm, ez nagyon szép, és hasznos volt!
Szívesen hallanánk más növényekről is, ha van esetleg még kedvenced…?
Tóth Endre:
Természetesen nem csak a fészkeseket szeretem. Csodálatom egyik alanyát kevesen ismerik, ez a daravirág (Draba verna L. azaz: Fehér daravirág) (Család:Brassicaceae). Nem dísznövény, nem haszonnövény, de nem is gyom, mert olyan picinyke, ha „akarna” sem tudna gyomosítani, csak néhány cm. Apró tőlevélrózsából gyorsan előtörő fehér virágocska, amely csak 1-2 napig él. Néhány hét után a teljes növényke eltűnik, s csak a következő év kora tavaszán mutatja meg magát újra a kert szélén: én is élek ám! Nekem szimbolikus értékű, mert azt mutatja, hogy szerény élőlény is élhet teljes életet és ugyanúgy csodálható, mint a „nagyok”!
Csodálatunk másik alanya a kertünkben található 60-65 éves kajszibarackfa (Prunus armeniaca L.). Fajtája nem ismert. Noha minden évben letörik egy-egy nagy ága (hol az óriási termésmennyiségtől, hol a vihartól) rengeteg ízletes gyümölccsel ajándékoz meg minket (és a környékbelieket).
Néhány éve leteszteltük a leggyakoribb csonthéjas kórokozókra és mentesnek találtuk, amely az ennél sokkal fiatalabb csonthéjas fáknál is ritkaság. PCR-rel (azaz polimeráz láncreakcióval – van, aki a COVID után még nem hallott erről a módszercsoportról?) negatívnak bizonyult a rettegett szilvahimlő vírusra (PPV) és a csonthéjasok európai sárgasága betegségére (kórokozó: ESFY fitoplazma).
Ezen felbuzdulva steril lombiknövényt is indítottunk a fiatal, tavaszi hajtásokból, hogyha egyszer mégis eljő a vég, akkor klónjában születhessék újra.
Maszlay Bernadett:
Köszönöm szépen, hogy megtisztelted a plantae.hu-t ezzel az interjúval! További sikeres szakmai élményeket kívánok neked! :)