Az encián, más néven enciánbokor, vagy enciánfa (Solanum rantonetti, vagy Lycianthes rantonnetii) egy Dél-Amerikából (Argentína, Paraguay, Bolívia) származó félörökzöld növény.
Virága rendkívül hasonlít a krumpli virágához, ugyanis a burgonyafélék családjába tartozik. Hazánkban leginkább dísznövényként terjedt el.
Az enciánfa egyik rokona, szintén a burgonyafélék családjába tartozó kúszó encián is (Solanum wendlandii) – ez a faj szintén dísznövényként használatos.
Encián növény
Virágai tölcsér formájúak, melyek fehér, vagy kékeslila színben pompáznak. A virágok méretüket tekintve 3 cm nagyságúak és májustól egészen szeptemberig lehetnek díszei kertünknek. Az encián piros, gömbölyded terméssel rendelkezik.
Eredeti élőhelyén többtörzses fa, ám itthon leginkább cserje, amit dézsában tartanak. Magassága 1,5 – 2,5 méter.
Mérgező növény!
Encián gondozása
Az encián kedveli a napos, szélvédett helyeket.
Igényli a folyamatos öntözést, ezért erről ne feledkezzünk meg, mivel hamar elpusztulhat ha talaja sokáig száraz marad; azonban ha túl sokat áll vízben az is kárára van. Ha tartunk tőle, hogy kiszáradhat, akkor fedjük be mulccsal a földfelszínt. Ez némileg segít nedvesen tartani a talajt. Tápanyagban gazdag, laza szerkezetű földbe ültessük, illetve ültetést követően az encián igényli a rendszeres tápoldatozást is (legalább havonta egyszer).
Tavasszal metsszük meg azokat az ágait, amik nagyra nőttek, hogy dús virágzattal ajándékozzon meg minket nyár folyamán.
Encián teleltetése
Az encián teleltetéséhez válasszunk egy világos, és fagymentes helyiséget. Hőmérsékletet tekintve az 5-10 Celsius fok tökéletes számára.
A teleltetés időszakban, mikor nyugalmi állapotban van, ne öntözzük túl sűrűn, elég kéthetente. Ilyenkor egyáltalán ne tápoldatozzuk a növényt! A tél folyamán ha sötétebb helyen van lehetséges, hogy leveleit lehullatja, de így is áttelel.
Április végén, vagy május elején, mikor már nincsenek esti fagyok, ismét kitehetjük a szabadba.
Enciánfa szaporítása
Az encián dugványozással szaporítható, amit nyár folyamán végezhetünk el. Válasszunk egy 10-20 cm átmérőjű hajtást, melyeknek legalsó leveleit vágjuk le, majd ültessük el, laza tápanyagban gazdag talajban, amihez akár egy kis homokot is elkeverhetünk.
Az ültető edényt, amibe az enciánt ültettük, fedjük le egy zacskóval, hogy megfelelő páratartalom támogassa a hajtásdugvány meggyökeresedését. A kis növényt naponta egyszer szellőztessük meg. Egy-két hónapon belül gyökeret ereszt és ki is hajt, ezután át is ültethetjük egy nagyobb cserépbe, vagy dézsába.
Mi a különbség a kúszó encián és az enciánfa között?
A kúszó encián (Solanum wendlandii) szintén egy fagyérzékeny, félörökzöld évelő, mint az enciánfa, sőt viráguk is egészen hasonló. Ám a kúszó encián szárán horgas tüskék helyezkednek el, amit kapaszkodásra is használ – ha nem vigyázunk hamar megsérthetjük vele az ujjainkat.
Ha szereted a mediterrán virágzó növényeket, ide kattintva válogathatsz a róluk szóló cikkekből!